Mostanában elég sokat foglalkozom a - némi eufemizmussal - minikertnek nevezhető erkélyünkkel.
A paradicsomok hatalmasak, már a játszótérről is termetes bokornak látszik a két cserépnyi növény.
Az apró kis termések a termetes levelek közt megbújva lapulnak itt-ott, remélem, nemsokára pirosas árnyalatra cserélik jelenleg kicsit unalmas zöld kosztümjüket. A friss színekről egyelőre csak a tömegesen nyíló sárga virágaik gondoskodnak.
Több növény is igyekszik idecsalogatni a beporzó rovarokat, a fehér vitorlavirág már hervadófélben, egy másik szobanövény, aminek nem tudom a nevét, lassan nyitogatja a bimbóit, és az ötlevélkéjű vadszőlőn is láttam már, hogy készülődik bevonzani a méheket.
Közelgő "emlékezz, hogy mennyire öregszel" napom alkalmából kaptam Hitesemtől és anyai Nagyimtól 1-1 klematiszt, jövő ilyenkor már szép árnyékot vetnek az üvegfal előtt, mérséklendő ezt a dögmeleget. Sajnos viráguk még nincs, remélem, hamarosan bontogatják.
Az utolsó virágos növényem mai szerzemény: lila csilipaprika. Igazi élmény lesz, ha az íze is olyan fantasztikus, mint a külleme.
