A Nagy fürdetése ma kicsit komplikált volt. Hajat vágtunk, és amilyen ügyesen tűrte eddig bármikor kicsiny kis élete során, most olyannyira üvöltött, rúgkapált, tiltakozott. Sikerült végül, de azért fodrásztanulónak nem vennének fel. Rám is rám férne már egy kis fodrászolló, de most megint a "növesztem a hajam" fázisban vagyok. Aztán majd persze jön egy roham, levágatom, a Hites meg a szívéhez kap titkon. De azért megdicséri az új frizkót. Szemtől szembe mindig megdicséri. :)
2010. január 19., kedd
Esti elmélkedések
Azon gondolkoztam, hogy vajon hány férfi és nő csinálja ebben a pillanatban ugyanazt, mint én. Ül a laptoppal vagy a könyvvel a gyerek szobájában egy fotelben, és vár. Vár arra, hogy elaludjon az imádott, és ő meg mehessen fürödni, tv-t nézni, vagy bármit. Bámulja a gyereket, és csak mélázik, gyönyörködik....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése