Hát rég éreztem magam ilyen fáradtnak! Egész nap forogtam-pörögtem, mint az a bizonyos elemes nyuszi, és észre sem vettem. Délben megérkezett a pasi, aki a garanciális javításokat csinálja a lakásban, és este vagy fél hatig szinte meg sem állt. Én meg a keze alá dolgoztam, na meg igyekeztem leszedni róla a Nagyot. Egész nap ott sündörgött az ipse körül, ő is szerelt, pakolt, dolgozott. Le is fényképeztem őket, csak fel kellene tölteni a képet a gépre.
Elképesztő, hogy akárhová nyúlt a pasi, mindenhol talált valami gixert. Dühöngtem is egy sort, meg hálát adtam az égnek, hogy legalább most egy jó szakit fogtunk ki. (vagy inkább nem iszom előre a medve bőrére...)
Mindenesetre a mosogató csapja most olyan dolgokra képes, amire újkorában sem, az ajtók már nem nyikorognak, és az ablak mellett sem süvít a szél. Talán a gyerekszoba ablakának sarka sem fog tovább repedni, emberkénk ugyanis meglelte az okát.
Elgondolkodtató, hogy vajon megéri ez a kivitelezőnek? Vagy abban reménykedtek, hogy a hanyag munka és a silány anyagok majd nem derülnek ki? Inkább nem hergelem az agyam ilyesmin.
Jobb lesz, ha most megfürdetem a rongylábaimat, és bedőlök az ágyba, mert holnap nyolckor mát kezdjük is a műszakot. A szaki a glettelést, én meg a gyerekek távoltartását, mielőtt ők is nyakig merülnek a kulimászban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése