Tegnap újra elkezdtem a hastáncot, közel 3 év kihagyás után. Hú, hogy mennyire jól esett! Féltem tőle, hogy majd kegyetlen izomlázam lesz, ahogy annak idején, mikor először elkezdtem, de most valahogy nem, pedig jól megdolgozott minket a tanár.
Kata szomszédosném vett rá, itt a közeli művelődési központban tartja egy kedves csajszi, minden pénteken.
A gyerekeket hites urainkra hagytuk, mi meg jót szórakoztunk. Szerencsére a Kisebbik sem keresett, pedig tartottam tőle, de még csak nem is keresett. Úgy tűnik, engedélyezve van részükről is a kikapcsolódás.
Tetszett az óra, egyelőre úgy néz ki, az én ízlésemnek való. Az előző tanárt azért hagytam ott, mert nem a szórakozásról és a tanulásról szólt az egész, hanem a versenyről, és a kevésbé tehetségesek kicikizéséről. Itt szerencsére senkit nem néznek ki, ha kicsit nehezebben tanul, mindenkit szívesen látnak. Ez jó, mert ahogy elnézem, a legtöbbünknek puszta kikapcsolódás ez a tánc, nem pedig komoly tanulás. Kiélhetjük magunkat, kikapcsoljuk az agyunk, és csak a testünkre figyelünk (ami nem árt néha, lásd az én fájós gerincem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése