Sajnos azon emberek táborát gyarapítom, akik bármilyen fokú szájhigiéniai kultúrával is rendelkeznek, időről időre kénytelenek igénybevenni a fogorvosi szolgáltatásokat - és nem csak az éves kontroll alkalmával. Ez be is következett ma, miután hétfőn az egyik fogam tömése úgy döntött, az ő garanciális ideje biza lejárt. Telefon a dokinak, időpontegyeztetés, ma pedig besétáltam a rendelőbe. Némi várakozási idő után - viszonylag gyorsan - be is jutottam. Száj nyit, doki vizslat. Itt bizony röntgen kell. Doki beutal, én áttotyog, vár. Röntgenre be, pár perc múlva irány vissza. Doki nézegeti a fotót, ez a foggyökér bizony gyulladt, kitakarítja, de mielőtt visszatömi, el kell mulasztani a gyulladást, méghozzá orvossággal. Na és itt következett be a történet fordulópontja.
Közlöm vele, hogy a Kicsi még anyatejes, naponta 2x szopik, és baromira nem akarom most elválasztani (fizikai képtelenség, pedig már kóstoltatjuk vele a tehéntejet). A doki szeme kb. kétszeresére kerekedett, a szája meg hápogni kezdett. Hogy hát akkor izé, nem is tudja, mit írjon ki. Tanakodnak az asszisztenssel, végül arra jutnak, hogy kapok egy új időpontot, de közben vagy menjek el a nőgyógyászatra, vagy kérdezzem meg a gyerekorvost. Gondoltam, majd pont a nőgyógyász fogja nekem megmondani, hogy mi jó az egyéves kisgyereknek, de ezt nem kötöttem a fogorvos orrára. Szerencsémre a gyerekdoki rendelési ideje ma egybeesett a fogdokiéval, így gyorsan felhívtam. Ő eldarálta a telefonba a gyermekek által is szedhető gyulladáscsökkentők listáját, amit én gyorsan továbbítottam az asszisztensnek. Ő már itt lefagyott, lepasszolt a dokinak. Újra elsoroltam neki is. Ok, kiírják a receptet, várjam meg kint. Ekkor már kb. ugyanannyi időt töltöttem a "hatóanyag-vadászattal", mint a vizsgálattal és a röntgennel meg a várakozás idővel egybevéve. Ülök a váróban (még jó, hogy vettem újságot útközben az sztk felé), egyszer csak kiront az asszisztens, és kutyafuttában közli, hogy akkor ő most lerohan a gyógyszertárba a gyógyszerészért, mert nem tudják eldönteni a napi dózist. Jó. Konzultáljanak. (Megjegyzem, a mellettem ülő fiatal srác, az utolsó emberke, aki még a dokira várt, ekkor fordult le a székről kínjában.) Pár perc múlva az asszisztens viharzik vissza, nyomában egy fehérköpenyes, cingár muksóval. Vajon miből gondoltam, hogy ő a gyógyszerész? Végül némi újabb tanakodás után arra a következtetésre jutottak, hogy marhára nem mernek kiírni nekem semmi gyulladáscsökkentőt, hanem a drága jó anyatermészetre és az immunrendszeremre bízzák, hátha elvégzik a dolgukat maguktól. Ahogy az asszisztens fogalmazott:
"Jobb a békesség."
Nem tudom, létezik-e a reinkarnáció, de ha igen, én következő életemben egy olyan gyógyszerész szeretnék lenni, aki terhes és szoptatós kismamák részére talál fel használható és hatékony gyógyszereket!!!! Nem csak meggazdagodnék, de imába foglalnák a nevem.
Ebben az életben pedig a homeopátiás szerek listáját bújom, hátha ott találok megoldást erre a problémámra is - mint oly sok másikra. Mert abban nem bízom, hogy a gyulladás szép szóra eltűnik... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése