Végre

Végre eljutottam odáig lustaságomban, hogy feltöltöttem a képeket a fényképezőgépről!!!! Volt is mit, mert esemény az volt bőven.

Egyrészt a Nagy pörgött ezerrel felújítás közben, mindenhol ott akart lenni, pakolt, létrát mászott, vízvezetéket szerelt.

Másrészt pedig a Kicsi úgy döntött, sebességet vált a mozgásfejlődésben. Lassan azt figyeljük, mikor kezd el járni. Hites Uram a hétvégén lentebb is szereli az ágyát, mert a múltkor arra mentem be a gyerekszobába, hogy a Kicsi térdel az ágy sarkában, és könyököl kifelé. Ahhoz képest, hogy két hónapja még alig forgott, igencsak tisztességesen belehúzott a hölgyemény.

Ma egyik szomszédasszony-barátosnémmal válogattuk a kinőtt kisruhákat, jó volt nosztalgiázni. Imádtam az összes pici rugdalózót, nadrágot, na meg legfőképpen imádom azok (ex)tartalmát. Néha belegondolok, hogy az ember élete mennyire megváltozik a gyermekvállalás után, mégis milyen természetesnek vesszük... Belőlem is szinte átmenet nélkül lett éretlen kamaszlányból felnőtt nő, majd néhány év múlva felelősségteljes anyuka, ráadásul duplán! Most úgy érzem, a (nem is olyan távoli) munkába való visszaállás lesz radikális változás. Pedig már várom. Jó itthon lenni, de vágyom már a gyakoribb felnőtt társaságra, és hogy másfajta alkotó munkát is végezhessek, mint a gyermekeim lelkének formálása. Persze lehet, hogy két - munkában eltöltött - nap után majd visszasírom a "gondtalan" éveket... :)

Egyébként sütit kellene sütni... meg jól esne egy hajvágás is... (Hites mindjárt kiborul)

Felújítás a köbön

Hát rég éreztem magam ilyen fáradtnak! Egész nap forogtam-pörögtem, mint az a bizonyos elemes nyuszi, és észre sem vettem. Délben megérkezett a pasi, aki a garanciális javításokat csinálja a lakásban, és este vagy fél hatig szinte meg sem állt. Én meg a keze alá dolgoztam, na meg igyekeztem leszedni róla a Nagyot. Egész nap ott sündörgött az ipse körül, ő is szerelt, pakolt, dolgozott. Le is fényképeztem őket, csak fel kellene tölteni a képet a gépre.

Elképesztő, hogy akárhová nyúlt a pasi, mindenhol talált valami gixert. Dühöngtem is egy sort, meg hálát adtam az égnek, hogy legalább most egy jó szakit fogtunk ki. (vagy inkább nem iszom előre a medve bőrére...)

Mindenesetre a mosogató csapja most olyan dolgokra képes, amire újkorában sem, az ajtók már nem nyikorognak, és az ablak mellett sem süvít a szél. Talán a gyerekszoba ablakának sarka sem fog tovább repedni, emberkénk ugyanis meglelte az okát.

Elgondolkodtató, hogy vajon megéri ez a kivitelezőnek? Vagy abban reménykedtek, hogy a hanyag munka és a silány anyagok majd nem derülnek ki? Inkább nem hergelem az agyam ilyesmin.

Jobb lesz, ha most megfürdetem a rongylábaimat, és bedőlök az ágyba, mert holnap nyolckor mát kezdjük is a műszakot. A szaki a glettelést, én meg a gyerekek távoltartását, mielőtt ők is nyakig merülnek a kulimászban...

Esti elmélkedések

Azon gondolkoztam, hogy vajon hány férfi és nő csinálja ebben a pillanatban ugyanazt, mint én. Ül a laptoppal vagy a könyvvel a gyerek szobájában egy fotelben, és vár. Vár arra, hogy elaludjon az imádott, és ő meg mehessen fürödni, tv-t nézni, vagy bármit. Bámulja a gyereket, és csak mélázik, gyönyörködik....

A Nagy fürdetése ma kicsit komplikált volt. Hajat vágtunk, és amilyen ügyesen tűrte eddig bármikor kicsiny kis élete során, most olyannyira üvöltött, rúgkapált, tiltakozott. Sikerült végül, de azért fodrásztanulónak nem vennének fel. Rám is rám férne már egy kis fodrászolló, de most megint a "növesztem a hajam" fázisban vagyok. Aztán majd persze jön egy roham, levágatom, a Hites meg a szívéhez kap titkon. De azért megdicséri az új frizkót. Szemtől szembe mindig megdicséri. :)

Élet a matén túl...

Ma reggel az ébresztőóra hangjára keltünk. Más családokban ez megszokott dolog lehet, de mi már hetek óta ingázunk a gyerekek szobája és az ágyunk között. Most viszont egész éjjel aludt mindkettő, meglepő módon. A Nagy mondjuk átjött hozzám, amint az apjuk elment dolgozni, de a Kicsi hozta a szokásos fél 8-at. Ő mondjuk ritkán kel fel éjjelente, inkább a Nagy az, aki folyton értünk kiabál.

Szóval ma megtörtént a csoda.... A nagyszülők rendesen lefárasztották a gyerkőcöket, a hóesés meg befejezte a munkát.

Ma reggel hallottam egy jó kis beszólást (ébren voltam tehát eljutott a tudatomig): "Kaptunk egy képeslapot az agyadtól. Azt írja, élvezi a nyaralást!" :)))))

Apa kezdődik....

Annyian nyüstöltek már, hogy blogoljak én is.. hát kérem szépen, tessék, itt vagyok!!!!

Hogy mennyit fogok írogatni, az már más kérdés. Néha csak úgy dől belőlem a szó, máskor meg hallgatok hetekig, mint a kuka.

Puszi!

Veni