paradicsomkák

:) Kicsi is, zöld is, de a miénk!!!!

WSR 2010.

Nos, nincs sok mondanivalóm róla. Totális katasztrófa. No, nem maga az esemény, hanem a Nagy reakciója.

Míg csak messziről vagy tv-ből hallgatjuk a "tersem"(=verseny)autókat, imádja, rajong értük. Remeg az izgalomtól ha csak (szigorúan messziről) meghallja a motorberregést.

Na, most üvöltött, mint akit ölnek. Amúgy is riadós mostanában, a szemészeten is megijedt a vinnyogó műszertől, akkor mit is várhattunk egy F1-es motor fülsiketítő zajától.

Szóval idejekorán távoztunk, és a boxutcát sem látogattuk meg.

Sajtos tészta készítése

Ki tudja elmondani a sajtos tészta receptjét?

Tésztát megfőz, leszűr, sajtot lereszel, tejfölt a tésztára rak, tetejét meghinteni sajttal. Ugye milyen egyszerűnek tűnik? DE NEM AZ!!!!

Legalábbis nem nálunk. :) Már ott komplikációk adódnak, hogy tejfölt a tésztára rak. Ezen mozzanat előtt ugyanis a Nagy közli, hogy sajtos tészta fujj, ő tortát akar enni. Tortát. Hát jó. Anyuka elővesz egy tojást, elhabarja a tejföllel, összekeveri a tésztával. Kivajazott tepsi, beletol, sajt a tetejére, be a sütőbe. Aztán igyekszik a Kicsit távol tartani a sütőtől, mert az meg már éhes, és hisztérikusan a sütőajtót rángatja. Aztán ha megpirult a sajt a "torta tetején", közösben fújjuk a falatokat.

Mert a sajtos tésztatorta ezerszer jobb, mint a sajtos tészta. :)

Férfias játékok

Érdekes, hogy bár soha nem terelgettük a Nagyot a fiús játékok felé, ő mégis ösztönösen az autókhoz vonzódik, és a "bőrt" is úgy rúgja, hogy a Tatinak kicsordul a könnye a meghatottságtól.

Imád mindent, aminek kicsi köze is van a "brummákhoz". Jöhetnek a "nínókák" (megkülönböztető jelzéssel ellátott autók), a "bijjókák" (villamosok), a "sihuk" (vonat, hév stb.), no és persze legfőképp a "tersem", azaz versenyautók. Természetesen a kedvenc meséje is a versenyautókról szól.

Már vagy két hónapja a vasárnapi napra készültünk, de neki semmit nem mertünk mondani előre. Jól is tettük, mert a program betegség miatt majdnem elmaradt. A Kicsi szépen elkapott egy mandulagyuszit. Szerencsére ő volt az erősebb, így vasárnap már láztalanul leshette velünk az autókat a Hungaroringen.

A nagy már a parkolóban remegett az izgalomtól, pedig akkor még csak a tereprally kocsik jellegzetes hangját hallotta. Ha nem lett volna tikkasztó hőség, ő akkor is olvadozott volna. :) Életemben nem láttam még ilyen örömöt senki arcán. Még ebédelni sem akart, nehogy lemaradjon valamiről, hiába mondtuk neki, hogy az ebéd idejére a biciklisek foglalták el a pályát.

Azt hiszem, az ilyet hívják életreszóló élménynek. :)

A békesség kedvéért

Sajnos azon emberek táborát gyarapítom, akik bármilyen fokú szájhigiéniai kultúrával is rendelkeznek, időről időre kénytelenek igénybevenni a fogorvosi szolgáltatásokat - és nem csak az éves kontroll alkalmával. Ez be is következett ma, miután hétfőn az egyik fogam tömése úgy döntött, az ő garanciális ideje biza lejárt. Telefon a dokinak, időpontegyeztetés, ma pedig besétáltam a rendelőbe. Némi várakozási idő után - viszonylag gyorsan - be is jutottam. Száj nyit, doki vizslat. Itt bizony röntgen kell. Doki beutal, én áttotyog, vár. Röntgenre be, pár perc múlva irány vissza. Doki nézegeti a fotót, ez a foggyökér bizony gyulladt, kitakarítja, de mielőtt visszatömi, el kell mulasztani a gyulladást, méghozzá orvossággal. Na és itt következett be a történet fordulópontja.

Közlöm vele, hogy a Kicsi még anyatejes, naponta 2x szopik, és baromira nem akarom most elválasztani (fizikai képtelenség, pedig már kóstoltatjuk vele a tehéntejet). A doki szeme kb. kétszeresére kerekedett, a szája meg hápogni kezdett. Hogy hát akkor izé, nem is tudja, mit írjon ki. Tanakodnak az asszisztenssel, végül arra jutnak, hogy kapok egy új időpontot, de közben vagy menjek el a nőgyógyászatra, vagy kérdezzem meg a gyerekorvost. Gondoltam, majd pont a nőgyógyász fogja nekem megmondani, hogy mi jó az egyéves kisgyereknek, de ezt nem kötöttem a fogorvos orrára. Szerencsémre a gyerekdoki rendelési ideje ma egybeesett a fogdokiéval, így gyorsan felhívtam. Ő eldarálta a telefonba a gyermekek által is szedhető gyulladáscsökkentők listáját, amit én gyorsan továbbítottam az asszisztensnek. Ő már itt lefagyott, lepasszolt a dokinak. Újra elsoroltam neki is. Ok, kiírják a receptet, várjam meg kint. Ekkor már kb. ugyanannyi időt töltöttem a "hatóanyag-vadászattal", mint a vizsgálattal és a röntgennel meg a várakozás idővel egybevéve. Ülök a váróban (még jó, hogy vettem újságot útközben az sztk felé), egyszer csak kiront az asszisztens, és kutyafuttában közli, hogy akkor ő most lerohan a gyógyszertárba a gyógyszerészért, mert nem tudják eldönteni a napi dózist. Jó. Konzultáljanak. (Megjegyzem, a mellettem ülő fiatal srác, az utolsó emberke, aki még a dokira várt, ekkor fordult le a székről kínjában.) Pár perc múlva az asszisztens viharzik vissza, nyomában egy fehérköpenyes, cingár muksóval. Vajon miből gondoltam, hogy ő a gyógyszerész? Végül némi újabb tanakodás után arra a következtetésre jutottak, hogy marhára nem mernek kiírni nekem semmi gyulladáscsökkentőt, hanem a drága jó anyatermészetre és az immunrendszeremre bízzák, hátha elvégzik a dolgukat maguktól. Ahogy az asszisztens fogalmazott:

"Jobb a békesség."

Nem tudom, létezik-e a reinkarnáció, de ha igen, én következő életemben egy olyan gyógyszerész szeretnék lenni, aki terhes és szoptatós kismamák részére talál fel használható és hatékony gyógyszereket!!!! Nem csak meggazdagodnék, de imába foglalnák a nevem.

Ebben az életben pedig a homeopátiás szerek listáját bújom, hátha ott találok megoldást erre a problémámra is - mint oly sok másikra. Mert abban nem bízom, hogy a gyulladás szép szóra eltűnik... :)

1 év

A múlt hétvégén tartottuk a Kicsi születésnapját. Rohan az idő.

Egy éve, hogy könyörögtem az orvosnak a fájdalomcsillapítóért. Egy éve, hogy bőgve vártam a burokrepesztést, és hogy legyen már vége ennek az egésznek. Egy éve, hogy végre a kezemben tarthattam a lányom, és megszűnt minden fájdalom. Egy éve, hogy a szívem egy újabb darakája hagyta el a testem.

Ha az ember csak úgy kimondja, rettentő hosszú időnek tűnik egy év, de nekem hihetetlenül gyorsan eltelt. A Nagy lassan óvodás korba kerül, a Kicsi pedig jár, beszél, egyedül eszik-iszik nemsokára. Pedig még csak most tanultam meg, hogyan is kell fürdetni egy újszülött csecsemőt. :)

Tanulság: az öregedés folyamata meggyorsul, ha szülővé válsz. :)

A torta egyébként a női triumvirátus összefogásának eredménye: anyósom sütötte a tortalapot, a krém az én munkám, a gyönyörű rózsákat pedig az édesanyám készítette pillecukorból. (Megjegyzés: legnagyobb sajnálatomra ott felejtettem a maradék pillecukrot anyciéknál.)

50.

Isten éltessen sokáig drága anyukám!